Szeptember 27.

Szeptember 27.Péntek

Rengeteg dolgom volt,így nem tudtam írni.Nagy vonalakban viszont leírom,mi történt ez alatt az idő alatt.

Miután megjöttek a hiányzók és teljes lett a létszám,még rosszabb lett az osztály.Marci,Ricsi,Karcsi,Dávid és Alex, a 'menő' ötös egyből a suli legnépszerűbb diákjai lettek,ennek ellenére ugyan olyanok maradtak mint voltak...talán kicsit agyatlanabbak,de azért ugyan olyanok.Az osztály egyre jobban összekovácsolódott,rendszeres programnak számít Karcsi ügyeskedése.Legutóbb például az ének tanárt sikerült kiakasztania a "remek,operába illő" hangjával.Zoé egyre jobban beilleszkedett az osztályba,még Áron is jó fejnek bizonyult.Tamara igen jó barátnőm lett,úgyhogy már hárman szoktunk mászkálni mindenfelé.
Alexszel viszont azóta,amióta első nap találkoztunk,nem igen beszéltem pár szónál többet.
Nem nagyon zavar,végül is vannak rajta kívül is elegen,akikkel még nem nagyon ismerkedtünk össze.
Ma tanulmányira ment az egész 9.,vagyis az a és a b osztály is.Gondolhatjátok mi volt.

-Bee,van kedved ide ülni?-nézett rám Karcsi,miközben maga elé mutatva felajánlotta nekem az egyik 4-es ülését.Gondolkoztam egy kicsit,aztán belegondoltam.Ott ül Karcsi,ott ül Ricsi,miért ne ülhetnék oda.Aztán beugrott...Alex,Marci és Dávid is oda akarnak  majd ülni,én meg úgy is foglaltattam helyet Tamiékkal..
-Á,inkább nem!-azzal rámosolyogtam Karcsira és megkerestem a szememmel Tamarát és Zoét.
A busz leghátsó sorában ültek,mellettük 2 szabad hely.Egyből odamentem és leültem az egyikre,majd közvetlenül utánam Marci levágta magát a másikra.
-Hát te?-néztem rá csodálkozva.
-Itt volt hely,meg Karcsiék azt mondták beszélnek Lauráékkal hogy cseréljenek helyet.-vonta meg a vállát.-Látod?Már jönnek is.
-Bee,nézd!-szólt Tami.Amikor odanéztem,egy kis nyaklánc volt a kezében.
-De jó!Kitől kaptad?-mosolyogtam rá.
-Anyumtól.Azt mondta,hogy elő szülinapi ajándék.-mosolyodott el ő is.
Miután elindult a busz,mindenki elkezdett kiabálni,ordítozni,visítani.Kivételesen Zoéra se szólt rá senki.Én pedig bedugtam a fülemet,hallgattam szépen a zenémet és olvastam.
Egész addig,amíg Marci ki nem húzta a kezemből a könyvemet.Ujjaim úgy maradtak,és lassan néztem oldalra.Marci forgatta a könyvemet,nézte,megszagolta,megrázta,aztán felvont szemöldökkel nézett rám.
-Ebben mi olyan jó,hogy még csak nem is figyelsz oda másra?
-Miért kéne magyarázatot adnom?Úgy se értenéd meg.-vettem vissza a könyvemet.
-Próbáld ki.-fogta meg a csuklómat Alex.-Nem csak ő kíváncsi..
-Engedj el!Köszöntem!-azzal visszatértem a könyvemhez,de csak nem hagytak békén.
-Na jó.-csuktam össze a könyvet,majd vettem egy nagy levegőt.-Érdekel miért szeretek olvasni?
-Igen!-vágták rá egyszerre Alex,Ricsi,Dávid és Marci.
-Azért, mert olyankor egy olyan világba csöppenek,amiben úgy érzem magam,mintha sérthetetlen lennék.Egy teljesen másik világba csöppenhetsz egy fantasy vagy egy horror sztori segítségével,mint ez a 'valóságnak' mondott szemét...-mutattam körbe.
-Akkor,ha jól értem...-ráncolta a homlokát Ricsi-azért szeretsz olvasni mert... más mint a valóság?
-Nem jól érted..-sóhajtottam.-Látod Alex?Én megpróbáltam..-azzal ismét elővettem a könyvemet,és elolvastam a maradék 10 oldalt.Miután azzal végeztem,eltettem,és vártam.Hogy mire azt nem tudom,csak vártam.
Úgy délután fél kettő körül elértük az uticélunkat. Én voltam az utolsó aki leszállt a buszról,de semmi kedvem nem volt Székesfehérváron mászkálni,bár mikor leszálltam a buszról,elég szép kis helynek tűnt.

-Szép,mi?
Oldalra néztem.Áron állt mellettem.
-Az.
-Ez itt speciel a Bory-vár.A vár története 1912-ben kezdődött, amikor Bory Jenő a Székesfehérvár melletti Mária-völgyben megvásárolta azt az egyholdnyi területet, ahol eleinte csak egy kis présház állt acélból, hogy a nyári szünetet családjával ott tölthesse. Ezt követte a háború kitérője, a már említett elmaradt építészeti megbízás, mely az itthoni építkezés megkezdésére sarkallta. Bory Jenő saját műalkotásának tekintette a várát, nem annyira épületnek, mint inkább szobornak. Háza összefoglaló tervek nélkül, évről-évre fejlődött, terjeszkedett. A látszólag öncélú díszítményekkel ellátott, túlméretezett lakóház a magyarországi szimbolikus építészet különös példája. A vár alaprajza is szimbolikus, két eszmei centruma: a hitvesi szeretet kápolnája és a műterem, Bory Jenő életének két sarkalatos pontját jelképezik. Az épületben több száz, a legváltozatosabb technikával készült szobor található. A falakat elborítják a festmények. A vár külső és belső tereiben a legváratlanabb helyeken tűnnek fel a mozaikok, üvegfestmények, díszkutak.-magyarázta Áron.

-Érdekes miket nem tudsz.-mosolyogtam rá.
-Én is szoktam olvasni-vonta meg a vállát.-Láttam Marci hogy vizsgálta a könyvedet..
Elröhögtem magam,ahogy eszembe jutott,hogy elkezdte szagolgatni,meg rázogatni.
-Hát igen,vizsgálhatja is,de csak ha engedem!
Azzal otthagytam Áront a busznál.Mosolyogva mentem oda Emohoz.
-Megyünk valamerre?-kérdeztem.Zoé és Tamara úgy néztek rám,mintha leszart volna egy fecske,vagy ilyesmi.-Mi az?
-Van köztetek valami?-kérdezte Emo.
-Kivel?
-Mácsekkel!-tette csípőre a kezét Tami.
-Dehogy!-röhögtem el magam.-Csak elmondta a vár történetét.
-Ahha...-Zoé elég furán húzta a száját.
-Tudnom kéne valamiről?Vagy mi ez a nyomott hangulat?-húztam fel a szemöldökömet.
-Mindegy.-sóhajtotta Tami,azzal mondta hogy megkeresi Ricsiéket.
-Nem láttad Andrásékat?-nézett rám Zoé.
-Nem,még a buszon láttam őket..-vontam meg a vállamat.
Elindultunk fel a lépcsőn,aztán megálltunk.
-Zo...Én vagyok a hülye,vagy azok ott...
-BARONYA ANDRÁS ÉS FARKAS RÓBERT!MAGUK MÉGIS MIT KERESNEK ODAFENT?!-rikácsolta Medináczky.-AZONNALI HATÁLLYAL LEJÖNNEK!
-Pszt!-hallottam meg.-Bee!

Oldalra néztem,de nem láttam senkit.Ekkor valaki oldalra rántott.
-Mi a ...
-Nyugi.
Megfordultam. Alex volt az.
-Oké.Mi kéne?
-Te haragszol valamiért?-nézett rá.
-Ezt hogy érted?Kéne haragudnom valamiért?-húztam fel a szemöldökömet.
-Tudomásom szerint nem,de nagyon furán viselkedsz.Nem tudom,olyan mintha be lennél rágva rám.
-Pedig nem vagyok..-mosolyodtam el.-Még valami?
-Igen.Te is látod Robiékat,vagy én őrültem meg?-röhögte el magát,mire én is csatlakoztam.
Aztán elindultam felfelé a lépcsőn.
-Most hova mész?
-Nem tudom.Sétálni?-néztem vissza rá.
-Jövök én is.-indult meg utánam.
Csendben haladtunk egymás mellett,aztán felértünk egy olyan helyre,ahol a falra egy idézet szerűség volt festve és volt ott egy pad.Én automatikusan leültem a padra,és elkezdtem kotorászni a táskámba.
-Most mit keresel?-ült le mellém.
-Fényképező gép.-vontam meg a vállamat.-Soha nem tudhatjuk,hogy kivel mennyi időnk lesz,így szerintem logikusabb ha megörökítünk minden olyan dolgot,amire sok év múlva is szeretnénk visszaemlékezni..
Mire végeztem a mondandómmal,megtaláltam a gépet,de ekkor kattant valami.
-Ez mi volt?-néztem Alexre.A kezében ott volt a telefonja és mosolygott.-Pozsonyi Alex Ádám,azt ne mond hogy engem fotóztál le!-röhögtem el magam,mire megvonta a vállát és elkérte a telefonomat.

 ****

-Lassan vissza kéne mennünk..-néztem Alexre,aki még mindig a telefonomat szekálta.

-Szerintem is.Ricsi már írt üzenetet,hogy hol vagyok..

-Vagy úgy.Nem tudnak meglenni a hős vezérük nélkül,vagy mi?

-Hogy tudtam hogy valami bajod van!-röhögte el magát.-Szóval?Most vagy soha!

-Nincs bajom.Sőt!Ricsiéket kifejezetten bírom.Csak nem értem,miért kell mindig mindenhova nektek ötötöknek együtt mennetek..?-néztem rá.

-Hagy válaszoljak kérdéssel a kérdésre.-nézett rám.-Neked miért kell Mácsekkal lógnod?

-Mi van?Én nem szoktam Áronnal lógni!

-Vettem észre!Leszállsz a buszról,egyből vele vagy,meg még sorolhatnám.Velem meg speciel ma beszélgettél először..Kicsit fura ,hogy mindenkivel jókat röhögsz,velem meg még pár szót se váltasz..-ráncolta a homlokát.

Lenéztem a lábam elé a földre.

-Tudod,Alex.Ez nem rajtam múlik.Ha beszélgetni akarsz,odajössz,ha nem nem.Én nem vagyok olyan,aki az osztálytársa nyakán lóg,csak mert meg akarja ismerni.A legjobb hasonlat az az,hogy Én nem vagyok Laura!-azzal felálltam és elindultam lefelé a lépcsőn.

Mikor visszaértem a többiekhez,rám néztek,mosolyogtam,aztán már nem is volt téma hogy eltűntem.

-Még egyszer meglátom,hogy maguk ketten ilyet tesznek,megintetem magukat!-kiabálta Medináczky Robiék arcába,azok pedig mosolyogva ígérgették,hogy még egyszer ilyet nem csinálnak.Mikor odaértek csak annyit mondtam:

-Ilyet nem,de rosszabbat tutira fogtok csinálni!

A két srác sunyin mosolygott rám,aztán onnantól kezdve Zoéval és Tamival mentünk mindenhova.

Egyszer belebotlottunk Ricsiékbe is a busznál,akkor persze mindenki jól elvolt a másikkal.

***

-Na,milyen volt?-hallottam meg Anna hangját valahonnan a házból,amikor becsuktam az ajtót.

-Fárasztó.

-És még?-jött ki a nappaliból.

-Jó-mosolyodtam el.-Nagyon jó..

-Ennek örülök.Kaja a hűtőben,apu nem sokára itthon lesz,de szerintem ne egyél mert valahová el akar minket vinni.

-Oké.-azzal elindultam fel a lépcsőn,de megálltam.-Anna?

-Igen?-nézett rám.

-Köszi.

-Nincs mit!Menjél szedd ki a cuccaidat a táskádból,aztán zuhanyozz le.

Felmentem és egyből a zuhany alá álltam.Utána kiszedtem a táskából minden nem oda illő dolgot,mint például a vajkrémes zsömlét(fujj) és az alma levet.Utána felöltöztem.Már a hajamat szárítottam,mikor Anna bejött a szobámba.

-Gabi,egy fiú van itt,azt mondta az osztálytársad.

-Jöjjön be,mert én ki nem megyek vizes fejjel!-jelentettem ki,majd épp hogy megszáradt a hajam,bedügtam a hajvasalót.

-Szia.

-Csőcsá.Hát te?

-A képeket hoztam át a kirándulásról.Amúgy hova tűntetek Alexszel?-szegezte nekem a kérdést Dávid.

-Sehova.Leültünk egy padra beszélgetni.-vontam meg a vállamat,aztán neki estem a hajamnak.

-Ahha.Elég fura volt,amikor vissza jött.De mindegy is.Itt vannak a képek.

-Tedd le valahova,mindjárt megnézem,addig ülj le ..akárhova-néztem Dávidra a tükörből.

Úgy 20 perccel később már kivasalt hajjal ültem az ágyamon,és a képeken röhögtem.

-Ú,tudod mim van nekem?-pattantam fel.

-Tudnom kéne?

-Maradj ott!-indultam el a szekrényem felé és elkezdtem keresni a papucsot,amit kerestem.-Áháá!Megvan!

Azzal elindultam vissza.

-De jó!-röhögte el magát Dávid.

-Neked vettem!-mosolyogtam.-Tudom,hogy holnap lesz a szülinapod,aztán meg megláttam és egyből te jutottál eszembe.-vontam meg a vállamat.

-Köszönöm!-ölelt meg ávid.
A nap hátra lévő részében egy étterembe mentünk apuval.Végre jól lakhattam...
Mikor hazaértünk,felmentem Skype-ra,csak úgy a hecc kedvéért.
Egyből rám írtak vagy tízen.Aztán még egy ablak feljött.

Alex: Hi.
Bee: Csá.
ALex: Mizu?
Bee: Most komolyan ezért írtál rám?
Alex: Nem...Amit ma délután mondtál,tudod.A könyves is meg a fényképes is..
Bee: Igen?
Alex: Belegondolva tök igazad van.
Bee: Tudom.Na de lépek.Szia:)
Bee kijelentkezett a Messengerből.